Megdöbbentő, de sajnos igaz: a felnőtt lakosság nagy részének az Európai Unióban hiányzik egy vagy több foga. Mindegy, hogy német, osztrák, francia, angol vagy svájci állampolgárról beszélünk, a statisztikák azt mutatják, hogy:
Fogpótlás / foghiány, fogpótlásMegdöbbentő, de sajnos igaz: a felnőtt lakosság nagy részének az Európai Unióban hiányzik egy vagy több foga. Mindegy, hogy német, osztrák, francia, angol vagy svájci állampolgárról beszélünk, a statisztikák azt mutatják, hogy:
a felnőtt európaiak csupán 41 százalékának van meg az összes eredeti foga,
és további egyharmaduk mondhatja csak el magáról, hogy 20 vagy annál több saját rágószerve van.
A súlyos foghiánnyal küzdők nagy része protézist visel,
15 százalékuk gyakran tapasztal nehézségeket,
7 százalékuk pedig megalázónak érzi helyzetét.
Márpedig fogainkra igencsak nagy szükség van, és nemcsak azért, mert velük esztétikusabb a mosolyunk. A helyzet ennél bonyolultabb, és amikor egyiküket baj éri vagy elveszítjük azt, akkor nem azért kell aggódnunk, mert a hiányos mosoly nem olyan szép, amikor a tükörbe nézünk.
Ismerje meg a nem pótolt foghiány következményeit, és engedje meg, hogy pár szóban bemutassuk a lehetőségeket. A 21. századi fogászatok ugyanis minden helyzetre tartogatnak korszerű, használható megoldásokat.
Fogaink szerepe
Egy felnőtt embernek ideális esetben 32 darab foga van (ebből 4 bölcsességfog, ami egyre ritkábban és egyre kevesebb páciensnél nő ki komplikációk nélkül). Ennek a 32 fognak pedig a legfontosabb szerepe a rágás és a harapás:
az elöl lévő frontfogak segítségével feldaraboljuk,
a hátul lévő őrlőfogakkal pedig megőröljük az ételt,
hogy azt könnyebben lenyelhessük, és egyúttal előemészthessük. Hiánytalanul meglévő 24 vagy 28 rágószerv kell ahhoz, hogy a rágás és előemésztés egyensúlyban legyen: ez zárt harapást jelent, 6-6 vagy 7-7 foggal mindegyik oldalt, és 12-14 foggal mindkét állcsonton.
Fogaink emellett szerepet kapnak a hangképzésben, és a fogorvosok képzeletbeli rangsorában csak ezek után következik az esztétikum. A páciensek többsége persze nem így gondolkodik, és náluk ez a sorrend szinte minden esetben megfordul.
Van, aki szerint például egy vagy két fog elvesztése még nem a világ vége, különösen akkor, ha a balszerencsés rágószerv mondjuk egy őrlőfog, amit amúgy sem látnak mások. Ha a rágás két vagy több fog hiánya miatt nehezített, akkor pedig megoldják úgy, hogy a másik oldalt használják, rosszabb esetben pedig a frontfogakat.
A kérdés persze az, hogy mi történik akkor, ha nem gondoskodunk időben az elveszített fogak pótlásáról? Tényleg nem jelent az még problémát, ha saját fogaink közül pár már nem található meg a szájüregben? Vagy épp ellenkezőleg: már ekkor is számolni kell a súlyos következményekkel?
Spoilerveszély, ahogy a sorozatok szerelmesei mondják: már egyetlen foghiány is beindíthat egy veszélyes láncreakciót. Ne feledje: a probléma a legtöbb páciensnél ugyanígy kezdődött, és ez a jelentéktelennek tűnő probléma vezetett el végül a súlyosabb, nagyobb foghiányos állapotig.
„Csak egy őrlőfog, nem több” – A foghiány következményei
Képzelje el, hogy fogainkat mekkora terhelés éri a rágás során: a rágóizmok képesek nagy erővel összeszorítani a két állcsontot, és az őrlőfogak felületére négyzetcentiméterenként akár 40 kilogrammos nyomás is nehezedhet.
Hogy mi történik akkor, ha egyetlen fog kiesik ebből a precíz rendszerből, és nem is pótoljuk azt? Ilyenkor nem az esztétikai következmények a legijesztőbbek, hiszen ha megszűnik a fogak támasztéka, akkor a fentebb említett terhelődés már nem lesz egyenletes, és a megmaradt rágószervek az őket érő még nagyobb terhelés miatt kopni kezdenek.
Amikor elveszítünk egy fogat, és nem pótoljuk azt, akkor
az ép fogak a hiány irányába kezdenek el mozdulni,
bedőlnek és meghosszabbodnak,
a gyökerük pedig emiatt elveszíti a stabilitását.
Normális esetben a fogak elviselik a rájuk ható rágónyomást. Csakhogy egy bedőlt, stabilitását veszített fogra ez már nem igaz. Annak a rágóereje ezért jelentősen lecsökken, az íny körülötte és az állkapocs-ízület gyulladásba kerül, és mivel az állcsontot nem éri megfelelő terhelés, ezért a csont ott elvékonyodik.
Hosszabb távon az egyre súlyosbodó deformáció pedig kihat egész szervezetünkre.
Mondjuk ki nyugodtan: egyetlen elveszített rágószerv is beindíthat egy olyan láncreakciót, ami ijesztő mértékben veszélyezteti a hiánnyal szomszédos fogakat. Ha pedig újabb fogat veszítünk el, akkor ez a folyamat felgyorsul, és a következmények is egyre súlyosabbak lesznek.
Számolni kell a további fogvesztéssel, és azzal is, hogy problémák lépnek fel az emésztésben. A rágási kapacitás megváltozása miatt megbomolhat az egyensúly az étkezés terén is, és az érintett páciens táplálkozásában hiány léphet fel.
A nagyobb foghiány következményei
Lehet, hogy önnek még ez nem tűnik komoly gondnak, de a nagyobb foghiánnyal küzdő páciensek tudat alatt megváltoztatják saját étkezési szokásaikat is, és olyan ételeket kezdenek el fogyasztani, amelyek harapása és rágása nem okoz nehézséget. Ez gyakran helytelen étrend felvételéhez vezet, ami negatívan befolyásolja a fehérje, a zsír, a szénhidrát, a vitaminok és az ásványi sók arányát. Márpedig a helytelen táplálkozásnak egész szervezetünkre kiható szövődményei lehetnek.
Még egyszer: egyetlen fog hiánya elvezethet egy ilyen állapothoz, és ezzel még nincs vége a következmények felsorolásának.
Amikor már nemcsak egy vagy kettő, hanem több fog is hiányzik, akkor az egész harapási helyzet módosulhat, ez pedig idővel fájdalmas rágóízületi problémákhoz vezethet.
Szervezetünk ugyanis próbálja a maga módján megoldani a foghiányos állapotot, de ez az improvizáció mindig hátrányosan érinti a páciens helyzetét. A megváltozott harapási helyzet miatt felborul a rágóizmok kétoldali egyensúlya, és a bedőlt, kinőtt fogak miatt ilyenkor már a fogpótlás is mind nehezebb.
Fájdalom, nehezített harapás, kellemetlen mindennapok, egyre csak romló helyzet.
A fogorvos ilyenkor azt látja, hogy már egy foghíd elkészítéséhez sem elég stabilak a megmaradt fogak, és hogy nincs hely a pótlásnak, mert bizonyos fogak az ínyre harapnak rá. A foghíd ekkor már esztétikai szempontból sem valósítható meg, a fogbeültetéshez pedig ekkor már csontpótlásra is szükség lehet.
Összegezzük mindezt
Már egyetlen fog elvesztésével csökken a rágóképesség, és megbomlik fogazatunk egysége. A maradék fogakra jutó terhelés fokozódik, azok elmozdulnak a helyükről, és nemcsak károsodni kezd a fogágyuk, de még az érintett terület csontállománya is elkezd felszívódni.
A csontszerkezet gyengülése miatt a megmaradt fogak is veszélybe kerülnek, sőt, egyre instabilabbak lesznek. Állkapocs-ízületi gyulladás is felléphet, valamint a rossz harapás miatt éjszakai fogcsikorgatás is kialakulhat. Emellett számolni kell a hangképzési nehézségekkel és az emésztési problémákkal is. A nem jól megrágott ételt már nem tudjuk megfelelően megemészteni, ez pedig idővel növeli a gyomorbántalmak, reflux vagy fekély kialakulását.
A folyamat miatt idővel újabb és újabb fogakat veszítünk el, és egyre nehezebbé válik a fogpótlás elkészítése is. Minél később látunk hozzá a probléma megoldásához, annál nehezebb lesz a fogorvosok dolga, és annál nagyobb költségekkel kell számolnunk.
Ugye, hogy nem éri meg várni arra, hogy ez a pillanat eljöjjön?
Esztétikai és szociális következmények
A 21. században fontos a szép mosoly, ezt még a fogorvosok sem vitatják el, legfeljebb ők a funkcionális szempontokat sorolják az első helyre.
Az esztétikailag hiányos mosolynak viszont van egy súlyosabb következménye, mégpedig a pszichológiai hatás. A foghiánnyal küzdő emberek nagyobb eséllyel lesznek depressziósak, és mivel szégyenérzetben élnek, ezért kisebb hatékonysággal vesznek részt a társadalmi kommunikációban, és önkéntelenül is elszigetelik magukat.
Számolni kell az alacsony önértékeléssel, valamint azzal, hogy a helyzet károsan hat a páciens magánéletére.
A nagyobb foghiány pedig nemcsak a mosolyunkat csúfítja el: a tartós és jelentős fogatlanság miatt ugyanis az arc beesetté válik és öregebbnek tűnik.
Mi a teendő akkor, ha elveszítjük egyik fogunkat?
Ideális esetben egy fog elvesztését fogorvosi kontroll kíséri, sőt, általában a fogorvos az, aki eltávolítja azt, ha ő úgy ítéli meg, hogy az érintett rágószerv már nem menthető meg.
A következő lépés általában az, hogy hagyunk egy kis időt a gyógyulásra: a néhány hétig tartó időszak során a csont megfelelően regenerálódik, utána pedig el lehet gondolkodni azon, hogy milyen módon pótoljuk a hiányos területet.
A fogorvos a páciens többi fogainak állapota és a csont minősége alapján többfajta kezelési tervet is elkészít. Ha a fentebbi folyamat még nem indult el, és valóban csak egyetlen foghiányról beszélünk, akkor két rendkívül hatékony fogpótlási módszer közül választhatunk:
foghíd,
fogbeültetés.
A foghíd egy olcsóbb, de kevésbé esztétikus és tartós megoldás, persze még így is képes arra, hogy 10-15 évig kiszolgálja tulajdonosát. A fogbeültetés drágább, viszont a helyes szájápolási szokások betartása mellett egész életre szól. Mind a kettő megfelelő módja a foghiány pótlásának, és a 21. századi technikának köszönhetően mind a kettő biztonságos és stabil.
Amennyiben szeretné ön is elejét venni a későbbi problémáknak, minden esetben gondoskodjon az elveszített fogak pótlásáról, és kérje ki fogorvosa tanácsát. Egy jó kezelési tervvel megakadályozhatja, hogy egyetlen foghiány miatt idővel súlyos szövődmények alakuljanak ki, amelyeket költségesebb, sőt, gyakran fájdalmasabb megoldani.
